Van egy munkatársam, aki azzal szokott visszavágni, amikor beismerem, hogy nem szeretek eléggé egy családi drámát vagy vígjátékot, hogy majd megértem, ha nekem is lesz gyerekem. Ez a munkatársam imádni fogja az Utódokat. Szerintem csak kellemes. Kellemes, mint egy rumos tea a hidegben vagy egy limonádé nyáron. Kellemes, mint Hawaiit nézni képekről. Kellemes, mint egy kedves független film. De semmiképpen úgy, mint a közeledő Oscar-átadás egyik nagyágyúja.

Matt King (Clooney) felesége csónakbalesetet szenved és kómába esik. A baleset után King magára marad lányaival, és egy nagy üzleti döntéssel, ami pont a felesége emlékét tiporná a földbe - örököse egy nagy, érintetlen területnek Hawaii egyik szigetén, ami éppen eladás előtt áll. Ahogy rosszabbodik a nő állapota, úgy derül ki egyre több titok - nemcsak róla, hanem az egész King-családról.

Clooney nagyszerű alakítása ellenére az Utódok tulajdonképpen egy káprázatos helyszínen játszódó szappanopera, megváltásra váró főszereplővel, családi drámával, tragédiával, komédiával, érzékeny pillanatokkal, harsány nevetésekkel, melankóliával. De egy szappanopera. Egy barátságos zümmögés, egy ringatózó hintaágy. Egy limonádé. Olyan, mint egy képeslap Kauai szigetéről, amire egy Coelho-bölcsességet nyomtattak. Szentimentális és végig kiszámítható, de vitathatatlanul kellemes.