KRITIKA: Éjfélkor Párizsban
Doemper: Szeretek ázni az esőben - 2011.12.22. 20:12
  • szerintem
  • Szerintetek
    0/10
Woody Allen filmjeit a sulis filmtöri óráknak köszönhetően szerettem meg, bár az Annie Hall-t már jóval előtte volt szerencsém több alkalommal is látni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden új filmjére azonnal rátapadok, de valahogy a Midnight in Paris plakátja Owen Wilson és Adrian Brody jelenléte ellenére (valamiért soha sem sikerült megkedvelnem Őket) felkeltette az érdeklődésemet. Amúgy jobb is, hogy nem mondtam le a megtekintésről, mert utóbbi színész csupán néhány perc erejéig jelenik meg, egy elég mókás Salvador Daliként.

Párizs számtalan híres művészt bűvölt már el és ihletett meg. Ez történik Gil Penders-szel (Wilson) is, aki mennyasszonyának és annak szüleinek kíséretében érkezik a francia fővárosba. Gil egy bizonytalan, naiv író, aki épp első saját regényén dolgozik, ám közel sem olyan nagy sikerrel, mint ahogy azt előre elképzelte. Az alkotói válság mellett mennyasszonyával (Rachel McAdams) is csak a problémák vannak, de szerencsére Gil véletlenül elkalandozik a múltba, ahol sokkal többet talál, mint álmai aranykorát.

Zavarba ejtően jól játssza Owen Wilson Woody Allent. Néha annyira Allen-es volt, hogy képtelen voltam a játékán kívül akármire koncentrálni. Lehet alaptalanul írtam le a srácot, de hát Istenem, Fúrófej Taylor meg az a kutyás-szerelmes őrület. Ha az említett filmek előtt nem láttam volna Owen Wilsont, akkor azt mondtam volna, hogy egy felháborodott néző törte be az orrát, mert azt hitte, hogy egy filmre ült be a moziba. Na, de lényeg, hogy itt tényleg jó volt és nem a továbbiakban nem kell azért aggódnunk, hogy Woody Allen filmjeiben ki játssza majd a szerepeket, amiket magának írt.

Nem akarom bő lére ereszteni a véleményem lényegibb részét – nem mintha kilencven percről sok mesélni való lenne – de a lényeg, hogy a régi Woody Allen filmekhez képest, mint a Zelig vagy a Játszd újra, Sam, ez tetszett idáig a legjobban. Az újabbakból hiányoltam magamat, az átlagnézőt, aki ugyanúgy kisebbségi komplexusok hadától szenved, mint bárki más, mint akár maga a rendező. Végre megint ott volt a valós problémákkal küszködő, bizonytalan, nem éppen szépfiú típusú főhős, aki válaszokat keres a továbblépéshez. És a keresett válaszokat Allen olyan nagy művészek szájába adja, mint Hemingway, Gertrude Stein vagy Salvador Dali.

Egy kedves kis, romantikus komédia Párizsban, a kivételesen tényleg szerethető Owen Wilsonnal és a gyönyörű Marion Cotillarddal. Ritkák azok a romantikus filmek, amik a dialógusokat tekintve képesek túlmutatni a kliséken és tényleges gondolatokat közvetítenek. Biztos, hogy nagyon sokat számít, hogy milyen élethelyzetben talál meg valakit egy ilyen jellegű film, de ez így most nekem simán az év filmje eddig. Szeretek az esőben sétálni. És nem bánom ha megázok.
Szólj hozzá
  • Eredeti cím: Midnight in Paris
    Részletek: (színes, spanyol-amerikai romantikus vígjáték, 100 perc, 2011)
    Honlap: http://www.sonyclassics.com/midnightinparis/
Tovább a falamra
Teljes toplista