Vajon miért öl egy ember? Talán a bosszú hajtja, vagy szükségből öl? Esetleg egyszerűen csak azért, mert az események így hozzák? Vajon hogyan él a gyilkos? Mivel tölti egy napját? Előkészületeket végez, terveket sző, bandát szervez, vagy egyszerűen csak felkel reggel egy nőnél, hazamegy a felújítás alatt levő lakásába, tusol, autóba ül, elmegy a munkába, várja a rokonokat, várja a bútorszállítókat, elrendezi a cd-gyűjteményét és a kisautóit a polcon? Az erőszak, a gyilkosság lehet egészen hétköznapi cselekedet, csak egy cselekvés a többi megszokott cselekvések sorában. Cristi Puiu rendező filmje az erőszakot hétköznapiságában mutatja meg, és ezzel teszi az erőszak borzalmát, szokványosságának irracionalitását elénk, nézők elé. A lassan hömpölygő cselekvések látszólag semmilyen irányba sem haladnak.