• Zombi Rómeó és zombiölő Júlia

    2013-04-13 11:00:00

     

    Amikor már nincsen hely a Pokolban, a zombik emberekbe fognak beleszeretni.


    Az Eleven testek élvezete nagyban függ attól, hogy az ember mennyire kötődik a zombikhoz. Én nagyon. Nekem a zombik lassú, emberevő hordák, halott húskupacok, amiket csak az emberi hús iránti éhség visz előre. Amiket fejbe kell lőni, le kell fejezni, be kell törni a koponyájukat, át kell lyukasztani az agyukat, hogy megálljanak. A zombik mitológiája lehet, hogy a vuduból ered, de nekem mindig is a halál kikerülhetetlenségéről és ocsmányságáról szóltak. És mi lehetne ocsmányabb annál, hogy a rothadó húsú holtak felkelnek és megpróbálnak elfogyasztani minket?


    Lehet, hogy konzervatív vagy. Mit lehet, valószínűleg biztos, de ez volt a fő okom,amiért nem tudtam igazán értékelni az Eleven testeket. Az teljesen mindegy, hogy láthatólag kevés pénzből forgatták, hogy az elégségesnél is kevesebbet költöttek CGI-re és hogy az egész olyan szürke és sötét, mintha egy parkolóházban sétálnánk zárás után. Ezeket simán el tudom nézni, egy zombifilmnek nem kell mindenféle színben pompáznia és nem kell tökéletesnek kinéznie. De az én konzi világomban egy zombifilm nem szólhat a szerelem erejéről. Pont.


    Mert az Eleven testek tényleg arról szól, hogyan lesz a világ egyik legszörnyűségesebb kitalált szörnyéből érző szívű lélek. Pontosabban hogyan gabalyodik egymásba a nevére nem emléksző R (Nicholas Hoult) és a vele egy beszerző túrán összefutó Julie (Teresa Palmer). Annak ellenére, hogy ezt elsőre sem a zombik, sem Julie apja, a katona Grigio (John Malkovich) sem nézik jó szemmel.

     


    Ha eddig (vagy a címből) nem lett volna világos, az Eleven testek a zombimesébe oltott Rómeó és Júlia, és ha valaki kivételesen lassan kapcsolna, az segítségképpen kap egy erkélyes jelenetet is. Még szerencse, hogy nincsen benne zombiapuka, mert az már igazán túlzás lett volna a zombiszerelem után.


    Azzal, hogy tulajdonképpen Shakespeare-adaptáció, az Eleven testek helyet foglalhat olyan szuperpop-könyvek és filmek mellett, mint a Büszkeség és balítélet zombikkal, vagy az Abraham Lincoln, vámpírvadász. Mert össze lehet ereszteni a világ irodalmi kánonjába betonozott történeteket az egykor rétegnek számító, de ma azért már eléggé elfogadott horrorfilmekkel. Csak közben nem érdemes elfeledkezni arról, aki az utóbbi miatt akarja ezt a filmet nézni. Mert nekem zombivává válni a legkeményebb dolog, ami történhet veled (mint ebben a klasszikus jelenetben az eredeti Holtak hajnalából) és nem kifogás arra, hogy vicces egysorosokat mondhass, ahogy R teszi ebben a filmben. A halál nem egy Sas-kabaré. (5)

     

     

    Olvasd el a Könyvkolónia interjúját a film alapjául szolgáló regény fordítójával!


    Címkék: kritika, eleven testek, zombik
    Szerintetek
Kommentek
bezaras mi hogyan mit facebook reg mi hogyan mit facebook reg
Tovább a falamra