2012-02-15 10:00:00
Mindenki dícséri az Artistot, amiért tiszteletét teszi Hollywood némafilmes korszaka előtt a megvalósításában. De Michel Hazanavicius filmje nem az egyetlen, ami a filmkészítés egyik aranykorszakához nyúl vissza. Itt van pár film, ami hasonlóképpen kacérkodott a némafilmes megközelítéssel, akár úgy, hogy dialógus nélkül készültek, vagy úgy, hogy teljesen átvették azoknak a vizualitását.

The Thief (1952)
Russel Rouse, aki a film noir egyik klasszikusának, a Holtan érkezettnek volt a forgatókönyvírója, 1952-ben rendezte ezt a filmet egy véletlenül államtitkokat szellőztető amerikai atomfizikusról. A sztori magában tipikus noirnak tűnik, de van benne egy nagy csavar: hogy beszéd egyáltalán nincsen benne! Egyezményes vélemény, hogy a Thief inkább működik kísérletként, mint élvezhető filmként, de erről ti is meg tudtok bizonyosodni, a filmet ugyanis teljes egészében meg lehet nézni online.
Juha (1999)
Ha valaki pisztolyt tartana a fejemhez, akkor sem tudnék felidézni egy mondatot sem egy Kaurismaki-filmből. Képet sokat, de szöveget semmit. Ebben lehet, hogy az is közre játszik, hogy az első film amit láttam tőle, az a Juha volt. Ami egy fekete-fehér némafilm, amiben szöveget csak az inzerteken látunk. A film Juhani Aho finn író 1911-es regényének a feldolgozása, ami eredetileg a XVIII. században játszódik, de Kaurismaki átemelte a tragikus és meglehetősen komor történetet a hetvenes évekbe. A film technológiáját pedig ott hagyta a század elején.
Cthulhu hívása (2005)

H.P. Lovecraft horroríró rajongói annyira hiányoltak egy tisztességes adaptációt, hogy összeültek és csináltak egyet. De hogy adjanak még egy csavart a történetnek, a sztorit némafilmes megoldással vitték vászonra. Az eredmény pedig egy meglepően hatásos film, amin persze meglátszik a szűkös költségvetés, de a hozzáértés is. Attól, hogy valaki olyan adaptálja, Lovecraft novelláját, attól tényleg életre kel.
Bombasiker! (1976)

Mel Brooks a Fényes nyergek sikere után megint egy csupa dilibe kezdett: egy olyan filmbe, ami megidézi a Keystone Kops és más némafilmes komédiák stílusát, azaz a slapsticket, a fizikai humort, és megannyi olyan dolgot, amiket Brooks felnőhetett, de már kiveszőben volt akkoriban a moziból. És mivel itt tényleg a Fényes nyergek és az Ifjú Frankenstein rendezőjéről van szó, aki végre szabadon engedte a fantáziáját, a film humora a lehető leghisztérikusabb volt.
Dr. Plonk (2007)
Rolf De Heer, a holland származású, de Ausztriáliában dolgozó rendező nehezen adja magát a beskatulyázásnak. Rendezett igazi botrányfilmet (Rosszcsont Bubby), meditatív road movie-t a szigetország sivatagáról (Nyomkövető) és kisköltségvetésű családi drámát, ami úgy rombolta le a kertvárosi értékeket, ahogy az Amerika szépség csak álmodott róla (Alexandra filmje). És ezek után elkészítette a Dr. Plonkot is, ezt slapstick komédiát a világvégéről. Még egy cuki kutya is játszik benne!
Antenna (2007)

Igen, létezik argentín néma sci-fi is, ráadásul 2007-ből. Az Antenna azzal lép túl a német expresszionizmusra hasonlító kép világon, hogy egyáltalán nem használ inzerteket. Azaz minden szó, mondat vagy hang az írott formában megjelenik a képen. Ez egyrészt baromi jól néz ki, másrészt pedig olyan benyomást kelt, mintha egy ponyva-Greenaway filmet néznénk, ahol a kép minden pillanatban több rétegből áll és ezért folyamatosan azt érezzük, hogy lemaradunk valamiről. Vagy csak egyszerűen belefájdul a fejünk a nagy figyelésbe. Velem ez volt, amikor a Titanicon évekkel ezelőtt vetítették az Antennát.
Brand Upon The Brain (2006)
A kanadai Guy Maddin mindig is vonzódott a némafilmek nyersanyagaihoz és képi világaihoz, a Brand Upon The Brainnel pedig sikerült egy sokkal durvább szintre emelnie a fétisét: a filmet eseményszámba menő vetítéseken lehetett nézni Amerikában, ahol megjelentek a színészek, hogy a saját szövegeiket és hangjaikat élőben szinkronizálják. De nemcsak Isabella Rosselini vagy Udo Kier tűnt fel ezeken, hanem egy komplett zenekar és egy maroknyi effektező hangmérnök is, hogy ott zörejezhessék a filmet a nézők füle hallatára. Ezt nem lehet reprodukálni DVD-n.
A szerelem kulcsa (1987)
Egy indiai burleszk, dialógusok nélkül. Erről tulajdonképpen nem is tudok elmondani semmit, beszéljen saját magáról a film, ugyanis ez is teljes hosszában megtalálható a neten:
És akkor következzen a második kérdés az Artist-játékunkhoz!
Melyik évben játszódik az Artist - A némafilmes?
A választ küldjétek a film@kolonia.hu email címre!
A játékot lezártuk, a nyerteseket hamarosan értesítjük!