• Moziba be: Csak a gyerekeket ne! Klág Dávid

    2012-03-28 15:22:54

    Harry Potter óvatos horrorfilmben, elmúlás a századfordulós bordélyházban, francia rendőrök az ifjúság védelmében, és a titánok is mufurcok az eheti mozipremierekben.


    Polisse - A FILMKOLÓNIA AJÁNLJA!

     

     

    Amikor az idei Frankofón Filmnapok sajtótájékoztatója előtt levetítették a Polisse-t, ezt írtam róla rögtön ahogy hazaértem az esemény után: "...még nem egészen ülepedett le minden, amit láttam, de a lényeg, hogy nem szabad hagyni hogy eltántorítson minket a kicsit semmitmondó történetet ígérő alaphelyzet (francia gyermekvédők mindennapjai), hanem engedni kell, hogy vigyen a sodrásával. Mert sodor magával, mint egy szökőár, át csipcsup helyzeteken, ellentétes érzelmek sorozatán, mindennapi sorsokon, de végig az aprólékos realitást és nem a katarzisokat szemmel tartva. Mert a Polisse-ban nincsen igazán végigvitt történet és drámai ív sem, de minden egyes jelenete szinte tökéletes így is. Olyan filmek jutottak eszembe róla, mint az Isten városa vagy az Én, te, ő, bár biztos, hogy ezeket hülyeségnek fogom tartani holnap. De az is lehet, hogy nem."

     


    A helyzet az, hogy egyáltalán nem érzem hülyeségnek. A Polisse-nak sok mindent lehet a szemére vetnie, az epizodikus szerkezet miatt tulajdonképpen olyan, mint egy tökös sorozat pilotja (gondoljunk a Kemény zsarukra kicsit kevesebb korrupcióval és több papírmunkával), az egyik főszerepet is játszó rendezőnő pedig színésznek elég szürke és jellegtelen. De a buktatói ellenére a film egésze lehengerlő. (A Filmkolónia értékelése: 9)

     


    Bordélyház - A FILMKOLÓNIA EZT IS AJÁNLJA!

     


    Vannak filmek, amikhez egy bizonyos hangulat kell, különben a halálba kívánjuk őket. A Bordélyház abban a bizonyos hangulatban talált meg a vetítésen. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi is az a hangulat pontosan. Melankólia? Ábrándozás? Végtelen türelem?


    A századfordulós francia bordélyház életét bemutató film ráadásul kicsit olyan is, mint egy álom, ugyanazok a jelenetek néha megismétlődnek más szemszögekből, szereplők megjelennek, bemutatkoznak, majd eltűnnek, furcsa fétisekbe nyerünk betekintést a függönyös szobákban, van benne erőszak, erotika, de nyers szexualitás is, a csúcspontja pedig az a jelenet, ahol a kurtizánok zokogva a Nights In White Satinra táncolnak. Hatalmas libabőr. Ha sejtjük, hogy mi lehet az a bizonyos hangulat, amit Bertrand Bonello elvár és filmje megkíván tőlünk, akkor menjünk el a Bordélyházra, már csak azért is, mert kíváncsi vagyok, ki mit gondol a film utolsó két percéről. (8)

     


    A fekete ruhás nő

     


    Vajon létezik bármilyen olyan írott anyag A fekete ruhás nőről, amiben nem merül fel Harry Potter? Nyilván nincsen, Daniel Radcliffe akkor is a villámsebes szemüveges gyógyegér marad, ha meztelenül áll színpadra Londonban az Equus című darabban, vagy ha ilyen kicsit kalandosabb vizekre evez, mint ez az óvatos, visszafogott tisztelgés az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek Hammer horrorjai előtt. Ha esetleg nem ismernétek az angol Hammer stúdió történetét, akkor egyrészt itt van a wiki szócikk, másrészt meg annyit érdemes tudni róluk, hogy ők vitték tovább a harmincas évek horrorörökségét és csináltak franchise-okat olyan szellemi tulajdonokból, mint a Drakula, a Frankenstein vagy a Farkasember. A filmeket stúdiókban vették fel és viszonylag tömegtermelésben, erősek voltak a hangulataik és rendszeresen dícsérték a díszleteiket és a speciális effektusaikat, de meglehetősen olcsók voltak. De ha úgy vesszük, ezek a filmek csináltak sztárt Christopher Lee-ből és Peter Cushingból is.


    Szóval A fekete ruhás nő is egy skatulyából kihúzott kísértetfilmnek tűnik, ami ebben a gyors vágásokkal és nevetséges trükkökkel operáló horroridőkben üdítő is lehet. Már ha nem nevetségesen ósdi. Ja igen, és azért erőltettem a Hammert, mert a stúdió még mindig létezik, és például ennek a filmnek a társgyártója volt. (nem láttam)

     


    A titánok haragja

     


    Sajnálom, de egyszerűen semmire nem emlékszem A titánok harcából. A Halhatatlanokból legalább megmaradt az anakronisztikus stílussal ábrázolt és díszített ókor, a Percy Jackson első részéből meg az, milyen hülyén hatottak a mitológiából előlépett figurák és kellékek a kortárs tinivilágban. De hogy A titánok harcában mi volt? Elnézést kérek, de lövésem sincs. És ezért nem is tudok semmit mondani a második részéről sem, gondolom Sam Worthington elszántan fog szembemenni minden animált dologgal, amit a respektált színészék által alakított istenek az útjába dobnak, de a végén győzedelmeskedik. A rendező előző filmje A Föld inváziója - Csata: Los Angeles volt, ami annyira debil cím, hogy inkább copy-paste-eltem, nehogy elrontsak valami írásjelet benne. (nem láttam)


    Címkék: premier, moziba be, titánok haragja, Polisse, Bordélyház, A fekete ruhás nő
    Szerintetek
    0/10
Kommentek
bezaras mi hogyan mit facebook reg mi hogyan mit facebook reg
Tovább a falamra