Shame - A szégyentelen - A FILMKOLÓNIA AJÁNLJA

A Shame nem tökéletes film. Sőt, ha kicsit messzebb mozdulunk tőle és tisztes távolságból nézünk rá, még azt is mondhatjuk, hogy ilyet már láttunk. Láthattuk már olyan emberek történét, akinek az életét tönkreteszi a függőség, akiknek nincsen magánélete és nincsen családi élete, mert az addikció már bekebelezte mindegyiket, akik egy olyan erő uralkodik, amit neki kellene kordában tartania. A Shame alapjaiban nem sokban különbözik mondjuk a Rekviem egy álomérttől, az önpusztítás felsőfoka a fő téma, még ha a szexfüggőség nem is okoz olyan gyors testi leépülést, mint a heroin. A társadalmi elidegenedést viszont bőven.

A Shame nem annyira jó értelemben elviselhetetlen, mint Steve McQueen előző filmje, az észak-ír börtönlakókról és egyikőjük éhségsztrájkjáról szóló, megdöbbentő Éhség, de még így se várjunk tőle olyan kompakt történetvezetést, mint mondjuk a Traffic bizonyos epizódjaitól. Ez nem tanmese, hanem patológiai vizsgálat egy fiatal férfiről (Michael Fassbender), akinek a szex vezérli az életét. A dolog tragédiája, hogy egyáltalán folyamatosan kívánja, de egyáltalán nem élvezi. A helyzetét pedig súlyosbítja, hogy megérkezik hozzá az egyértelműen labilis lelki világú húga (Carrey Mulligan), aki minden természetes rezdülésével felforgatja a bátyja életét.
Trükkös film a Shame, mert amellett, hogy nagyrészt az addikció lélektanáról szól, McQueen még több réteget is felhúzott rá: szól New Yorkról, sérült családokról, felületes munkahelyekről, az élvezetek halmozásáról (nem csak szex van a filmben, hanem cigi, cukor, kóla, kokó és alkohol is). Komplex film, ami nehezen hagy nyugodni.

The Artist - A némafilmes

Mit lehet még elmondani az Artistról, amit nem mondtak el eddig? Semmit. Lehet szeretni nagyon, de annak ellenére, hogy nem tűnik annak a megosztó filmnek, bizony utálni is lehet. A világ nagyrésze azonban az első csoportba esik, díjesők, pozitív kritika-hegyek, elismerés bombák - az Artist mindent megkapott és a vasárnapi Oscar-gála nevezéseit elnézve még egy ideig biztos fog is, mert a világ láthatóan rákattant egy aranyos és kedves retrófilmre. De azért a Shame-et előbb nézzük meg, mégha a 18-as karika el is rettent minket, mert arról 2011 sikít és nem 1927.

Kémes hármas

Ahogy a film külföldi kritikáit olvasgattam, a magyar címadóknak sikerült jobb címet adni, mint amilyenre a film sikerült. Mindenki a földbe döngölte McG (Charlie angyalai, Terminátor -Megváltás) akcióvígjátékát, és hát én sem nagyon értem, hogyan lehet egy ennyire láthatóan drága és kevés sztárral felszerelt filmet manapság gyártani, de biztos jól tesztelt a stúdióknál előtte. Chris Pine (a Star Trek Kirk kapitánya) és Tom Hardy (Bane az idén érkező Batmanből) legjobb haverok, csak véletlenül és egymás tudtán kívül ugyanabba a nőbe szeretnek bele. Ja igen, és titkosügynökök. Úgyhogy a belföldi biztonság jelentős keretét a két férfi arra fordítja, hogy egymást kijátszva megszerezzék a nő kegyét. Ármány, szerelem, kémek, biztos még dolgok is fel fognak benne robbanni. Esküdni mernék rá.

Aurora

Vannak filmek, amik kicsit olyannak tűnnek, mint lángoló karikák, amiket a filmszerető oroszlánok örömmel ugranak. Ilyen az Aurora is, egy háromórás film a román újhullám egyik nagy figurájától, Cristi Puiutól, aki a nálunk már bemutatott Zseton és betont, valamint a Lazarescu úr halálát is rendezte. Egyik sem egy kifejezett május elseje, és az Aurora sem néz ki annak. Puiu - aki nemcsak írta és rendezte a filmet, hanem a főszerepet is játssza - egy átlagos ember gyilkossághoz felvezető hosszú óráit mutatja be, komótosan és figyelemet követelően. Az Aurórát kihívás nézni és biztos embert próbáló feladat egyáltalán végigülni, de mivel a régió markáns filmművészeti ágából, a román új hullámból pottyant ki, tartamas élmény is lesz.

Utazás a rejtélyes szigetre

Az Utazás a föld középpontja felé második része Brendan Fraser helyett a golyófejű Dwayne Johnsonnal. Én nagyon szeretem a kopasz expankrátort, de szerintem még a kedvéért sem ülnék be a filmre egy óvodás gyerek nélkül.

Mindenki szereti a bálnákat

Ken Kwapis, a szigorúan női közönségeknek szánt filmek rendezője (Négyen egy gatyában, Nem kellesz eléggé), most már rámozdul az állatvédőkre is. John Krasinski, az amerikai Office főszereplője és Drew Barrymore bálnákat mentenek, akiket a gonosz cégtulajdonosok szeretnének elpaterolni. Vajon sikerül nekik?

Családban marad

Mikor láttatok utoljára horvát vígjátékot? Én szerintem soha. A Családban marad pedig olyasminek néz ki, mint egy szexuálisan túlfűtött Barátok közt rész, a sajtószöveg tele van keresztbekavarós nyalánkságokkal, tulajdonképpen teljesen felesleges átfogalmazni, elég ha bekopizom ide: Nicola és Braco édesapja, a híres festő, halálos ágyán erotikus vázlatokat mutat fiainak saját magáról és az ápolónőről, majd cinkos mosollyal az arcán hajtja örök nyugalomra a fejét. Nicola és felesége Anamarija gyereket szeretnének, de Nicola prosztata problémai miatt csak mesterséges megtermékenyítéssel sikerül. A sperma azonban, egy görbe este folytatásaként Nicola öccsétől, Bracotól származik. Braco külön él nejétől, Martatol. A csábítás művészetét nem örökölte édesapjától. Nem így Nicola, aki akárkit képes pillanatok alatt elcsábítani és ágyba vinni. A férfi kettős életet él. Második családjánál "üzleti útjai" alkalmával tartózkodik, harmadik "családja" pedig, öccsének Braconak a volt felesége és lánya, aki vér szerint Nicola gyermeke. Az apai örökségen, azaz a lakáson, az aktfestményeken és az erotikán is osztoznak. Közös a lakás, ahová a nőket fel lehet vinni, közösek a gyerekek, közös az óvszer. Hát mennyir kufircolnek ezek a déli szomszédok?