• Import: Sound Of My Voice

    2012-10-04 16:27:44

    2011-ben két szektáról szóló amerikai film is bekerült a köztudatba. Ez a jobb.

     

     

    (Először egy kis bevezető. Az Import egy új rovat, amiben olyan filmekről fogok írni, amik semmilyen formában nem jutnak el Magyarországra, de feltétlenül érdemes őket megnézni. Mindenki tud ilyeneket bőven. És mindenki tudja azt is, hogyan lehet őket beszerezni. Legyen ez a közös titkunk.)


    2011-ben, egymástól teljesen függetlenül két, nagyon hasonló témájú filmet mutattak be a Sundance filmfesztiválon. Az egyik a magyar mozikban is futott Martha Marcy May Marlene volt, amiben egy manipulatív szektából elszökött lány próbál visszazökkeni az életbe, miközben nem tudja, hogy a paranoia veszi át rajta az uralmat, vagy a szektatagok követik mindenhova. Sean Durkin filmje kritikai ovációban részesült Elizabeth Olsen törékeny, sérülékeny alakítása miatt, de érték kritikák is, amiért szétfolyó, epizodikus a cselekménye. Én sem tudok lelkesen rajongani érte, az MMMM nekem túlságosan egyhangú volt, azt a benyomást keltette, mint mikor beveszek egy nyugtatót és a hatása alatt valami próbál felidegesíteni, "szedált agitáció", most jobb kifejezés nem jut eszembe. Olsen tényleg nagyon jó volt benne, John Hawkes, a talán legjobb amerikai színész manapság a szektavezér szerepében pedig egyenesen fenomenális. Durkin filmjének viszont egyetlen egy nagy hibája van: a nemzetközi sajtóban teljesen elnyomta a Sound Of My Voice-t.



    A baromi tökös nevű Zal Batmanglij filmje nem onnan indul, hogy valaki kiugrik egy szektából, hanem hogy valaki megpróbál bejutni. Két főszereplőnkkel, Peterrel és Lornával akkor találkozunk először, amikor az éjszaka közepén egy kocsiban ülve próbálnak gyanús utasításokat követni. Hajtsatok be a garázsba. Csukjátok be az ajtót. Szálljatok ki. Zuhanyozzatok le. Szappanozzatok bőven. Üljetek be a kocsiba. Szálljatok ki a kocsiból. Ma nem kérdezhetnek. Egy komikusan hosszú titkos kézfogás után egy kisvárosi pincében találják magukat, egy maroknyi veszett lélekkel együtt. Fejüket lehajtják, az egyik ajtó kinyílik, és megjelenik a vezető, a csodaszép Maggie (Brit Marling), aki üdvözli őket, leül eléjük és elmondja, hogyan is került ide és mi történt vele az utóbbi pár hónapban. A történetére szerinte csak egy magyarázat van: 2054-ből érkezett a múltba.


    Aztán az első lepel már 10 perc után lehull: Peter és Lorna titokban, rejtett kamerával dokumentumfilmet akar forgatni a szektáról. Az egyébként tanárként dolgozó férfinek megvan rá az oka, amikor anyját rákkal diagnosztizálták, new age vallása miatt nem engedte, hogy kezeljék az orvosok. Lorna pedig egy Hollywood-i producer elkényeztetett lánya, aki tizenéves korában már megjárta a rehabot is. Mindkettőjüknek megvannak az okai arra, hogy csatlakozzanak Maggie követőihez.



    Maggie ugyanis olyan, mint a legbarátságosabb pap és legszemetebb általános iskolás tanár keveréke, a szépsége elkötelezettséget leplez, a gyengesége (állítása szerint minden jelenkori dologra allergiás, ezért a pincében termesztett élelmiszert eszi és nem teszi ki a lábát a házból) miatt könnyű elesettként tekinteni rá, pedig a hideg nézése tekintélyt parancsol. A tanításai pont annyira ködösek, hogy még kételkedjünk abban, amit mond, de már a határán is legyünk annak, hogy elfogadjuk. Egy ilyen szerep eljátszásán az egész Sound Of My Voice elbukhatna, de a társforgatókönyvíró Brit Marling tökéletesen megfelel. Egyik pillanatban megütnénk, a másikban megcsókolnánk. A két főszereplőre is máshogy hat a személye, mindkettőjüket bekebelezi a karizmája és a misztikuma, de amikor Maggie megkéri Petert, hogy hozza el neki az egyik 8 éves tanítványát, akkor mindenki kimutatja a foga fehérjét.


    A Sound Of My Voice stílusa egyáltalán nem hasonlít az MMMM-hez, nincsen meg benne az a szedáltság és bizonytalanság, hanem minimalista helyszíneken, kevés színnel, sok közelképpel, elszántan dolgozik. Batmanglij érthetően szerelmes lesz a színészeibe és képes pár ütemmel többet elidőzni az arcokon, amitől az egésznek kifejezetten nyugtalanító hatása lesz. És ha úgy érezzük, hogy a befejezése túl hirtelen és túl drasztikus, akkor gondoljunk bele, hogy amit az előtte lévő 80 percben milyen más véget ígérhetne. Na ugye. (9)

     


    Címkék: szekta, brit marling, martha marcy may marlene, sound of my voice, import, időutazás
    Szerintetek
    0/10
Kommentek
bezaras mi hogyan mit facebook reg mi hogyan mit facebook reg
Tovább a falamra