• Az év 10 legjobb filmje eddig Klág Dávid

    2012-07-09 16:09:05

    2012 legjobb filmjei eddig.

     

     

    A nyár közepén az év eddigi legjobb filmjeiről írni trükkös dolog, egyrészt Magyarországra csak hébehóba jutnak el az igazán érdekes dolgok, másrészt pedig a stúdiók és a forgalmazók is év végére tartogatják a legjobb filmeket, hogy az Oscar-díjon szavazóknak még frissen éljenek az emlékezetében. De azért egy ilyen listának nyugodtan neki lehet futni. Minden rendszer és rendezési elv nélkül itt van az év tíz legjobb filmje eddig.

     

     

    Az erő krónikája (Chronicle)

     


    Nagy arc és még szőrösebb zacsi kell ahhoz, hogy valaki 2012-ben olyan szuperhősös filmet csináljon, ami nem a Marvel-univerzumon alapul, ráadásul úgy, hogy azt a mostanában elharapódzó, de még mindig nagyon ciki eljárást használja, hogy a szereplők veszik fel a kamerájukkal az eseményeket. Az erő krónikájában azonban mindkettő elem működött, egyrészt a szuperhősök önző és szemét tinik voltak, másrészt pedig a kézikamera rendes magyarázatot kapott a történetben. A speciális effektusok tökéletesen illettek a szürke mindennapok pillanataiba, az mondjuk kár, hogy a finálét szinte egy az egyben az Akirából nyúlta Josh Trask rendező, de ha annak sose készül el az amerikai adaptációja, akkor mutogathatunk erre, hogy itt azért elég jól megcsinálták legalább egy részét. (Magyarországon az InterCom forgalmazta)

     


    The Innkeepers

     


    Ti Westet szeretem gyakran előhozni, már csak azért is, mert próbálom valahogy követni az amerikai populáris horrorokat és ennél szomorúbb szcénát nehezebben tudok elképzelni. Illetve tudnék, mert ott van üstökösként az egészben West, aki érti, hogy mitől lesz horror valami, hogy nem az azonnali ijesztegetésektől fogjuk a székünket karmolni, hanem a hosszan kitartott feszültségtől, ezért minden egyes rémisztő alaphelyzetet annyira kinyújt, amennyire az lehetséges. Plusz még az Innkeepersben képes a horror köré építeni egy lélegző világot, ahol nem nevetséges kartonfigurák vannak, hanem értelmes szereplők. A filmről többet olvashattok ebben a cikkben. (Magyarországon egyelőre nem került forgalmazásba)

     


    Polisse

     


    A francia gyerekvédők legalább annyira tökösek, mint a Shield zsarujai, csak kicsit vallatnak finomabban, mint Vic Mackey, de ugyanolyan hevesen pattanak be egy járőrautóba, ha kisbabát kell menteni. Maiwenn Cannes-ban is díjazott filmje epizodikus, sok jelenete között nincsen kapcsolat, nincsenek lezárások és katarzisok, csak az iroda és annak személyzete köti össze őket. Amitől az egésznek kétségtelenül tévésorozat jellege lesz, dehát a Drót is tévésorozat, mégsem hasonlítgatják a Gazdagok és szépekhez. (Magyarországon a Mozinet forgalmazta)

     


    Bordélyház (L'Apollonide)

     


    Amikor ennek a filmnek a vetítésére mentem, mindenkinek egy szemét mosollyal meséltem, hogy most meg fogok nézni egy századfordulós prostituáltakról szóló kétórás kosztümös drámát. A vetítés után persze senki nem hitte el, hogy tényleg jó film. Pedig a Bordélyház az, furcsa álomszerű hangulata van, olyan, ami hipnotizál de fel is kelti az érdeklődésünket, olyan karakterekkel van tele akik vonzanak és taszítanak egyszerre, és olyan dolgok történnek benne, aminél legszívesebben eltakarnánk a szemünket, de becsukni sem bírjuk. A tempója nem való mindenkinek, a befejezéssel nem vagyok teljesen kibékülve, de ha egyszer rávesszük magunkat, hogy megnézzük, nem bánjuk meg. (Magyarországon a Cirko Film forgalmazta)

     


    Whores' Glory

     


    Megint csak prostituáltak, ezúttal dokumentumfilmben. A Whores' Glory három, egyre rosszabb állapotú bordélyházba vezeti el a nézőt, de olyan megvalósítással és látvánnyal, mintha egy baromi drága kozmopolita drámát néznénk. Lövésem sincs, hogyan engedték be a rendezőt a thaiföldi, a bangladesi és a mexikói piros lámpás negyedek bugyraiba, azt meg végképp nem tudom, hogyan volt képes a lányokból őszinte pillanatokat kicsalni, de abban biztos vagyok, hogy ezt a filmet 18 fölött mindenkinek érdemes megnézni. A Whores' Glory jelenleg fesztiválkörúton van, én az idei osztrák filmszemlén láttam. (Magyarországon egyelőre nem került forgalmazásba)

     


    Way Of Passion

     


    Még egy osztrák dokumentumfilm. Egy olasz halászfaluban már évszázadok óta minden nagypénteken az a szokás, hogy a férfiak kihordják a stációk szobrait a térre, aztán vissza. Jörg Buerger filmje nem is szól másról, mint hogy másfél órán keresztül férfiak - tökéletes zakókban, hatalmas karórákkal - izzadva egymásnak feszülnek és cipekednek. Ennyi. Tényleg, nem nagyon hagyok ki semmit. De a férfiak szenvedésében - figyelem, bölcsészveszély! - ott az élet, ott van mindenkinek a kálváriája, ott van az üzenet, hogy csak egymásra és a családra támaszkodhatunk, amíg csak élünk, és ha jól csináljuk, a végén ugyan zokogva fogunk összeesni a fáradtságtól, de lesz majd valaki, aki felsegítsen. (Magyarországon egyelőre nem került forgalmazásba)

     


    Into The Abyss

     


    Werner Herzog a halálbüntetésről. Azt hinné az ember, hogy okító, nevelő, papoló dokumentumfilm lesz, de nem, Herzog katonás akcentusával kérdez egy halálraítéltet, annak bűntársát, azok rokonait és a büntetésvégrehajtás munkatársait arról, hogy mit éreznek akkor, amikor őket vagy egy közeli ismerősüket ki fogja végezni az állam. Arról is kérdez, hogy milyen érzés kivégezni valakit. Hogy milyen érzés szeretni valakit, akit ki fognak végezni. Hogy milyen az életfogytiglan. Milyen érzés egy életfogytos apának, hogy a fiát is ugyanarra ítélték. Herzog nem ítélkezik, csak néha kérdez és hagyja az alanyait beszélni. Ezek után én is nehezen tudtam megszólalni. (Magyarországon egyelőre nem került forgalmazásba)

     


    A bűn hálójában (Haywire)

     


    Steven Soderbergh az amerika filmgyártás kaméleonja, tud ő csinálni hatásos, megasztáros szajréfilmet és pornósztár főszereplésével készült, művészmozikba való drámát is. Úgyhogy egyáltalán nem volt meglepetés, hogy csinál egy kémsztorit, azaz egy világjáró akciófilmet, ami persze ugyanolyan elegáns és stílusos, mint a legtöbb Soderbergh-mozi. És mivel a forgatókönyve tiszta hülyeség, a rendező mindent megtett, hogy a szövegeket kívül minden menő legyen benne - ha valaki látta a zenenélküli, totálokban felvett verekedéseit, amikben nemigen vannak kaszkadőrök, akkor nehezen felejti őket. (Magyarországon a Pro Video forgalmazta)

     


    Coriolanus

     

     

    Ralph Fiennes modernizált Shakespeare-adaptációja, a Coriolanus kifejezetten rosszul kezdődik, olyan, mintha egy kisköltségvetésű Call Of Duty-rajongói filmbe csöppennénk. Aztán amikor a cselekmény elhagyja a harcteret és átkerül a politikába, ott rögtön érződik, hogy Fiennes mit akart, egy igazi hátbaszúros, intrikus drámát, amiben a semmit sem csorbult Shakespeare-nyelvezet is helytáll. A rendező játssza a főszerepet is, nagyon régóta az első igazán karizmatikus filmszerepe. (Magyarországon úgy volt, hogy a Mokép forgalmazza, aztán nem lett belőle semmi)

     


    The Raid: Redemption

     

     

    Néha az ember a halálba kívánja a realizmust, a társadalmi mondanivalót, a filmesztétikát és csak azt szeretné, hogy harcművészek kirugdossák egymásból a szuszt. A Raid ezt teljesíti százszázalékosan. Annyira van megkoreografálva, mint egy jégtánc-döntő, de párszázzal több pofáraesés van benne. És fröccsenő vér, roppanó csontok, betörő orrok. Persze, olyan, mint egy videojáték, de egy olyan, amit nézni is jó, nem csak játszani.


    Nektek mik voltak a legjobb filmek eddig idén?


    Címkék: coriolanus, steven soderbergh, 2012, a bűn hálójában, top10, az erő krónikája, josh trask, the innkeepers, ti west, maiwenn, polisse, bordélyház, bertrand bonello, way of passion, into the abyss, ralph fiennes, the raid
    Szerintetek
    0/10
Kommentek
bezaras mi hogyan mit facebook reg mi hogyan mit facebook reg
Tovább a falamra